A villany bojler készülékekről minden, amit tudni érdemes

A bojler története

Az emberi civilizáció fejlődésével együtt kiterjedt igény támadt a higiénia fejlődésére is. Ehhez egy felől állandó vízforrásra van szükség, másfelől hőforrásra, amin fel tudjuk melegíteni. Kezdetben a bojler funkcióját a tisztálkodás előtt közvetlenül felmelegített víz szolgálta. Dézsában fürödtek, kondérban melegítettek hozzá vizet a konyhában, mosókonyhában. Később ez fejlődött odáig, hogy a lakásba bevezetett víz már úgynevezett vízmelegítő kazánoknál forraltak fel és keverték adott mennyiségű hideggel a kellemes hőfok elérése érdekében.

A villamos áram megjelenése ugyan nem sokat váratott az elektromos bojler megtervezése, ugyanakkor még vagy félévszázadig nem terjedt el igazán. Ennek egyik jelentős oka, hogy maga az áramellátás nem épült ki egy jódarabig. Ugyanígy a tömeggyártás létrejötte is sokkal több tervezést és előkészületet vett igénybe. Hazánkban 1966-ban kezdték meg nagyüzemben előállítani és nagyjából ehhez is köthető a tömeges elterjedése.

A bojler anyaga

Alapvetően abban minden bojler megegyezik, hogy van bennük víztároló tartály, egy azt körülvevő hőszigetelés, egy fűtőtest, hőmérsékletszabályozó, és –korlátozó, egy biztonsági szelep, illetve egy köpeny és a burkolat. Ez a legegyszerűbb villanybojler felépítésével gyakorlatilag megegyezik.

Maga a tartály több anyagból is elképzelhető, létezik réz, rozsdamentes acél, műanyag vagy üvegszálas műanyag illetve különféle bevonatokkal erősített acél. Ez lehet horganyzott, zománcozott, illetve műanyag bevonat is. A választást az fogja megszabni, hogy milyen elvárásokat támasztunk a készülékkel szemben. Az anyag legyen megfelelően szilárd és álljon kellően ellen a korróziónak is. Persze nehéz egyszerre megfelelni a kettőnek, így az ár és a szívósság afféle arany középútjaként az elektromos bojler legelterjedtebb alapanyaga a zománcozott acél lett.

Ez leginkább a zárt rendszerű, azaz a nyomás alatti bojler készülékekre igaz. A nyitott rendszerűeknek, pláne, ha kisebb berendezésekről van szó, ahol az űrtartalom nem haladja meg a tíz litert, inkább a műanyagot szokás alkalmazni. Az ilyen kis méretű készülékek általában a mosdó alatt, vagy közvetlenül fölötte kapnak helyet a konyhában.

A bojler korróziója

A valamilyen védőbevonattal ellátott – azaz általában zománcozott – bojler tervezésben még egy elem megjelenik a korábban említetteken felül: az aktív anód. Hiába védjük a tartály egy zománcozott bevonattal lesznek olyan részei, ahol mégsem takarja el teljesen az acélt. Mivel így kis felületen léphet csak fel, a korrodálás ilyenkor igen gyors és intenzív. Ennek veszi elejét az aktív anód. Egyetlen dolga, hogy ő korrodáljon előbb és inkább, mint a tartály fala. Éppen ezért a cseréje kifejezetten fontos.

Az aktív anód általában egy magnézium ötvözetű rúd. Mivel a magnézium kevésbé nemes fém, mint az acél, ezért értelemszerű, hogy ez fog előbb korrodálni, nem pedig a bevonat nélküli acél felületek. Így óvja az aktív anód a készülék élettartamát, kiváltképp, ha a bojler árak alapján alacsonyabb kategóriás berendezést választottunk.

A bojlert emellett veszélyezteti a vízkövesedés is. Sajnos kemény vizes használva nem akadályozhatjuk meg a vízkövesedést, így két féleképpen próbálhatunk tenni ez ellen. Általában rézköpenyű, szigetelés nélküli csőfűtőtestek teszik lehetővé ilyen berendezésekben a víz felmelegítését. Kemény vízzel pedig ez mondhatni egy vízkőgyár.

Megelőzés céljából ilyen esetekben kifejezetten javallott vízkőlágyító alkalmazása. Ez azonban nem az egyetlen módja a bojler óvásának. Minél kisebb felületen tesszük lehetővé a fűtőtest vízkövesedését, annál jobb. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk csökkenteni, ha már eleve szigetelt fűtőcsövet vásárlunk: kerámiát, avagy rúd fűtőtestet egy zománcozott tokcsőben. Emellett a felületi hőmérsékletet is megkísérelhetjük csökkenteni vagy legalábbis szinten tartani, amihez a megfelelő és jól beállított hőmérsékletszabályozás elengedhetetlen.

A bojler hőmérsékletszabályozása

A hőmérsékletszabályozó elsődleges dolga a bojler tartály részében felgyűlt víz kellő hőfokon tartása. A legtöbb típus esetében ez állítható, bár van olyan is, ahol előbb meg kell bontani a burkolatot, ami nem szerencsés. Téliesített nyaralókon, de a lakás bizonyos pontjain is fontos a szabályozókon feltüntetett fagyvédelmi helyzet. Ez azt jelenti, hogy a készülék nem engedi belefagyni a vizet, azt minimum 6-7 fokon tartja. Ennek az egyetlen hátulütője az lehet, ha a szelep nem a tartályba ereszti vissza a tágulás miatt szivárgó vizet, hanem elcsöpögteti. Mire újra visszatérünk nyáron, könnyen lehet, hogy elcsöpögött az egész tartály tartalma. Éppen ezért javallott az úgynevezett antidrop biztonsági szelep alkalmazása.

A biztonsági rendszer azonban rendelkezik még egy beépített védelemmel és ez a hőmérsékletkorlátozó. Abban a szerencsétlen esetben például, ha a bojler minden víze elpárolgott, elcsöpögött, a készülék alap beállítások mellett továbbra is fűtené a semmit, ez pedig tűzveszélyes. Éppen ennek elkerülése végett lép életbe a hőmérsékletkorlátozó. Régebbi modelleken még max 130, manapság inkább 110, legújabb berendezéseknél 99 fokot enged meg a hőmérskéletkorlátozó.